Dr. Jahn Ferenc

1902. február 7., Magyarország, Budapest – 1945. május 5., Németország, Dachau

Élete

Jahn Ferenc szülei Morvaországból települtek Magyarországra. Mélyen katolikus családja mérnöknek szánta őt, de jellemének alapvonása, az emberekkel való törődés az orvosi pálya felé vonzotta. Szociális érzékenységét a tudatos forradalmiság irányába az első világháború szenvedései, a Magyar Tanácsköztársaság egész életére szóló élménye is tovább érlelték.

A Romain Rolland francia író kezdeményezte nemzetközi békemozgalom nyomán szerveződött Magyar Békeegyesületben ismerkedett meg Danziger Annával, és kötöttek házasságot.

1928-ban, friss orvosi diplomájával nem a biztos polgári karrier, a tudományos kutatások lehetőségét választotta. A munkások gyógyításának, a szociológia kutatásának, az elnyomottak felszabadításának kívánta szentelni életét. Kispest proletárnegyedében telepedett le, itt kapcsolódott be a baloldali ellenzék tevékenységébe. Erre a Szociáldemokrata Pártban, a szakszervezetekben és fedőszerveikben (TTE – Természetbarátok Turista Egyesülete, MTE – Munkás Testedző Egylet) nyílt kedvező agitációs lehetőség. A témák szakértőivel, barátaival, orvostársaival előadásokat, szemináriumokat szervezett és tartott, és munkás kultúresteket szervezett a Kispesti Munkásotthonban baloldali művészek, költők és írók (például József Attila, Major Tamás) Kispestre hívásával.

1929-ben a Szocialista Orvosszervezet megalakítását elindító Körlevelében egységes orvos-szociális program kidolgozását kezdeményezte. A szervezet munkája révén nagy sikerű előadásokat, vitaesteket tartottak, egészségügyi tanácsadókat szerveztek. Programjukat és tevékenységüket – a magyar sajtólehetőségek híján és kiterjedt nemzetközi, őszinte segítőkészségük révén – egy németországi szocialista orvoslap (Der Sozialistischer Arzt) közölte rendszeresen. A Verein Sozialistischer Ärzte [VSÄ, Szocialista Orvosinternacionálé] karlsbadi kongresszusán a magyar szervezetet öttagú küldöttség képviselte, titkárává Jahn Ferencet választották.

1929-től az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjaként feleségével együtt részt vesznek az 1929-ben létrehozott Nemzetközi Vörös Segély magyarországi szekciójának munkájában, illegalitásban élőknek nyújtott orvosi segítséget, teremtett kapcsolatot a mozgalom résztvevői között.

A legális elméleti folyóiratban, a Társadalmi Szemlében megjelent A szovjet egészségügy tizenöt éve című, álnéven megjelent cikke miatt perbe fogták, de a KMP felső szerveinek pártutasítása nyomán, illegális mozgalmi feladatainak végzése érdekében nem állhatott bíróság elé, ezért Erdős József ifjúmunkás vállalta magára a szerzőséget és ült négy hónapot a Gyűjtőfogházban.

1936-ban Kispest város képviselő-testületébe választották. Ezt a tisztséget több mint nyolc éven át töltötte be, mandátuma 1943-ban is csupán az egyik, kilenc hónapos börtönbüntetése és az Orvoskamarából való kizárása miatt szűnt meg. Interpellációival (korszerű egészségvédelem; harc a tbc ellen; munkaképtelenség; kilakoltatások; szegénygondozás; gyermekvédelem; anya- és csecsemővédelem stb.) segítette a képviselők munkáját.

Részletek...

Szociográfiai kiállítás

Az általa nagyra becsült, a harmincas években fellendült falukutatás mellett, az egyensúly megteremtése érdekében feltétlenül szükségesnek tartotta a városszociológiai rendszer, a városkutatás felzárkózását. Hozzá is kezd Kispest szociográfiai feltérképezéséhez, megszervezi az adatgyűjtést, és az 1937-ben megrendezett Kispesti Szociográfiai Kiállítás mintegy 150 tabló gazdag anyagával – a megvalósításban a kor kiváló baloldali művészeinek részvételével – módszeres irányítást adott a városkutatás mikéntjére. A nagy sikerű kiállítást számos újságban méltatták.

A peremváros mikrotársadalmát átvilágító, a falakra és a kiállítási térben utcákat képező állványokra elhelyezett, mintegy százötven tablóból álló gazdag anyag feltárta a város hiányosságait is. A Szegénygondozás ígéretes című fejezetéből kiderült, hogy az „inségesek” néven nyilvántartott teljes munkaképtelenek egy esztendőre mindössze négy pengő nyolcvanöt fillért kaptak, és ebben is csak 17–50 személy részesült a nyilvántartott 929 legelesettebb munkaképtelen közül. A következő tablót szemlélő a százharminckét „ínséges” család kilakoltatásáról is értesült, majd arról is, hogy a „Szegényügy” lebonyolítására papíron előirányzott 105 ezer pengő költségvetési összegre csupán 18 ezer pengő fedezet jut. Nem járt jobban a „Közoktatás” sem. 154 ezer pengős előirányzatára pusztán tízezer pengő fedezet találtatott. Azért volt, amire bőséggel jutott pénz: a bürokrácia 672 ezer pengős kiadásaira 718 ezer pengő fedezetet tartalékolt a költségvetés.

A hangzatos „Kultúra” fejezetcím is csak nemlétezését leplezte le. Nemkülönben a „Közművek”-et fennen hirdető tabló egy városban, ahol nem volt csatornázás, útburkolás, vagy általában vízvezeték. Munkások, kisemberek, akiknek már fel sem tűnt a piactéri nyitott W. C., a lakások tövében bűzlő tőzeges hulladék, az országosan legnagyobb kispesti lak- (nép-)sűrűség, meg a vérhas és a tífusz magasra szökő grafikonja láttán – itt döbbentek rá, miért állandó járványfészek a lakhelyük.

A Magyar Királyi Csendőrparancsnokság bizalmas jelentése után viszont a kispesti polgármester kénytelen volt a kiállítást betiltani.

Részletek...

Az antifasiszta ellenállásban

A Komintern (Kommunista Internacionálé) VII. kongresszusán meghirdetett népfontpolitika elvi útmutatása a munkásmozgalom fő feladatául a fasizmus és a háború elleni harcot hirdette meg. A külföldön megjelent propagandaanyagokat, újságcikkeket, röpiratokat lefordítva, sokszorosítva sikeresen terjesztették a széles tömegek között Magyarországon is. Ebben a munkában nagy szerepe volt a kipróbált baloldali kispesti kommunistáknak (Jahn Ferenc és felesége segítségével). 1940-ben azonban a KMP két kiépített hálózatának rendőrségi felszámolásával mintegy nyolcszázan kerültek a dunakeszi-alagi csendőrlaktanyába, ahol mindannyiukat kegyetlenül megkínozták. Alagról kiszabadulva Jahn Ferenc rendőri felügyelet alá került. Az 1942-ben megtartott tárgyaláson 9 hónapra ítélték, a Pestvidéki börtönbe, majd a Gyűjtőfogházba került. Az ítélet részeként az Orvoskamara kizárta tagjai sorából.

Szabadulása után, 1943 őszén a jugoszláviai partizánmozgalomban a Szlavóniában 1943. augusztus 15-én Kis Ferenc kapitány parancsnoksága alatt első önálló magyar alegységként megalakult Petőfi Sándor zászlóalj tevékenységének segítésére a kispesti, pestszentlőrinci beszkártisták, vasutasok Jahn Ferenc vezetésével gyógyszereket, kötszereket, élelmet, fegyvereket gyűjtöttek. Az összegyűlt gyógyszereket, kötszereket illegálisan érkező partizánfutárok továbbították délre. Jahn Ferenc részt vett a magyar vasutas ellenállók révén illegálisan Budapestre hozott sebesült partizánok, katonák gyógyításában is. A fegyverek elküldésére már nem került sor, mert valaki a kispesti beszkártosok közül gyengének bizonyult, és vallomása alapján mindannyiukat letartóztatták.

1944. április 27-én történt letartóztatásuk után a VKF 2. (Vezérkari Főnökség 2.) kémelhárító osztálya fogságában Csillaghegyen vallatták és kínozták meg őket, majd négy hónap múlva a VKF különbírósága tárgyalásán Jahn Ferencet öt évi börtönre ítélték. A csoport sok más tagjával együtt politikai fogolyként a Margit körúti katonai fogházba, onnan a komáromi Csillagerődbe hurcolták, majd annak kiürítésekor 1944. november végén a németországi dachaui koncentrációs táborba került. Ennek dautmergeni részlegében, orvosként, maga is betegen a tífuszos betegeket kísérve, halt meg 1945. május 5-én (egyes források szerint 8-án).

Részletek...