Dr. Jahn Ferenc
1902. február 7., Magyarország, Budapest – 1945. május 5., Németország, Dautmergen (Natzweiler-Struthof)
Élete
Jahn Ferenc szülei Morvaországból települtek Magyarországra. Mélyen katolikus családja mérnöknek szánta őt, de jellemének alapvonása, az emberekkel való törődés az orvosi pálya felé vonzotta. Szociális érzékenységét a tudatos forradalmiság irányába az első világháború szenvedései, a Magyar Tanácsköztársaság egész életére szóló élménye is tovább érlelték.
A Romain Rolland francia író kezdeményezte nemzetközi békemozgalom nyomán szerveződött Magyar Békeegyesületben ismerkedett meg Danziger Annával, és kötöttek házasságot.
1928-ban, friss orvosi diplomájával nem a biztos polgári karrier, a tudományos kutatások lehetőségét választotta. A munkások gyógyításának, a szociológia kutatásának, az elnyomottak felszabadításának kívánta szentelni életét. Kispest proletárnegyedében telepedett le, itt kapcsolódott be a baloldali ellenzék tevékenységébe. Erre a Szociáldemokrata Pártban, a szakszervezetekben és fedőszerveikben (TTE – Természetbarátok Turista Egyesülete, MTE – Munkás Testedző Egylet) nyílt kedvező agitációs lehetőség. A témák szakértőivel, barátaival, orvostársaival előadásokat, szemináriumokat szervezett és tartott, és munkás kultúresteket szervezett a Kispesti Munkásotthonban baloldali művészek, költők és írók (például József Attila, Major Tamás) Kispestre hívásával.
1929-ben a Szocialista Orvosszervezet megalakítását elindító Körlevelében egységes orvos-szociális program kidolgozását kezdeményezte. A szervezet munkája révén nagy sikerű előadásokat, vitaesteket tartottak, egészségügyi tanácsadókat szerveztek. Programjukat és tevékenységüket – a magyar sajtólehetőségek híján és kiterjedt nemzetközi, őszinte segítőkészségük révén – egy németországi szocialista orvoslap (Der Sozialistischer Arzt) közölte rendszeresen. A Verein Sozialistischer Ärzte [VSÄ, Szocialista Orvosinternacionálé] karlsbadi kongresszusán a magyar szervezetet öttagú küldöttség képviselte, titkárává Jahn Ferencet választották.
1929-től az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjaként feleségével együtt részt vesznek az 1929-ben létrehozott Nemzetközi Vörös Segély magyarországi szekciójának munkájában, illegalitásban élőknek nyújtott orvosi segítséget, teremtett kapcsolatot a mozgalom résztvevői között.
A legális elméleti folyóiratban, a Társadalmi Szemlében megjelent A szovjet egészségügy tizenöt éve című, álnéven megjelent cikke miatt perbe fogták, de a KMP felső szerveinek pártutasítása nyomán, illegális mozgalmi feladatainak végzése érdekében nem állhatott bíróság elé, ezért Erdős József ifjúmunkás vállalta magára a szerzőséget és ült négy hónapot a Gyűjtőfogházban.
1936-ban Kispest város képviselő-testületébe választották. Ezt a tisztséget több mint nyolc éven át töltötte be, mandátuma 1943-ban is csupán az egyik, kilenc hónapos börtönbüntetése és az Orvoskamarából való kizárása miatt szűnt meg. Interpellációival (korszerű egészségvédelem; harc a tbc ellen; munkaképtelenség; kilakoltatások; szegénygondozás; gyermekvédelem; anya- és csecsemővédelem stb.) segítette a képviselők munkáját.
Szociográfiai kiállítás
Az általa nagyra becsült, a harmincas években fellendült falukutatás mellett, az egyensúly megteremtése érdekében feltétlenül szükségesnek tartotta a városszociológiai rendszer, a városkutatás felzárkózását. Hozzá is kezd Kispest szociográfiai feltérképezéséhez, megszervezi az adatgyűjtést, és az 1937-ben megrendezett Kispesti Szociográfiai Kiállítás mintegy 150 tabló gazdag anyagával – a megvalósításban a kor kiváló baloldali művészeinek részvételével – módszeres irányítást adott a városkutatás mikéntjére. A nagy sikerű kiállítást számos újságban méltatták.
A peremváros mikrotársadalmát átvilágító, a falakra és a kiállítási térben utcákat képező állványokra elhelyezett, mintegy százötven tablóból álló gazdag anyag feltárta a város hiányosságait is. A Szegénygondozás ígéretes című fejezetéből kiderült, hogy az „inségesek” néven nyilvántartott teljes munkaképtelenek egy esztendőre mindössze négy pengő nyolcvanöt fillért kaptak, és ebben is csak 17–50 személy részesült a nyilvántartott 929 legelesettebb munkaképtelen közül. A következő tablót szemlélő a százharminckét „ínséges” család kilakoltatásáról is értesült, majd arról is, hogy a „Szegényügy” lebonyolítására papíron előirányzott 105 ezer pengő költségvetési összegre csupán 18 ezer pengő fedezet jut. Nem járt jobban a „Közoktatás” sem. 154 ezer pengős előirányzatára pusztán tízezer pengő fedezet találtatott. Azért volt, amire bőséggel jutott pénz: a bürokrácia 672 ezer pengős kiadásaira 718 ezer pengő fedezetet tartalékolt a költségvetés.
A hangzatos „Kultúra” fejezetcím is csak nemlétezését leplezte le. Nemkülönben a „Közművek”-et fennen hirdető tabló egy városban, ahol nem volt csatornázás, útburkolás, vagy általában vízvezeték. Munkások, kisemberek, akiknek már fel sem tűnt a piactéri nyitott W. C., a lakások tövében bűzlő tőzeges hulladék, az országosan legnagyobb kispesti lak- (nép-)sűrűség, meg a vérhas és a tífusz magasra szökő grafikonja láttán – itt döbbentek rá, miért állandó járványfészek a lakhelyük.
A Magyar Királyi Csendőrparancsnokság bizalmas jelentése után viszont a kispesti polgármester kénytelen volt a kiállítást betiltani.
Az antifasiszta ellenállásban
A Komintern (Kommunista Internacionálé) VII. kongresszusán meghirdetett népfontpolitika elvi útmutatása a munkásmozgalom fő feladatául a fasizmus és a háború elleni harcot hirdette meg. A külföldön megjelent propagandaanyagokat, újságcikkeket, röpiratokat lefordítva, sokszorosítva sikeresen terjesztették a széles tömegek között Magyarországon is. Ebben a munkában nagy szerepe volt a kipróbált baloldali kispesti kommunistáknak (Jahn Ferenc és felesége segítségével). 1940-ben azonban a KMP két kiépített hálózatának rendőrségi felszámolásával mintegy nyolcszázan kerültek a dunakeszi-alagi csendőrlaktanyába, ahol mindannyiukat kegyetlenül megkínozták. Alagról kiszabadulva Jahn Ferenc rendőri felügyelet alá került. Az 1942-ben megtartott tárgyaláson 9 hónapra ítélték, a Pestvidéki börtönbe, majd a Gyűjtőfogházba került. Az ítélet részeként az Orvoskamara kizárta tagjai sorából.
Szabadulása után, 1943 őszén a jugoszláviai partizánmozgalomban a Szlavóniában 1943. augusztus 15-én Kis Ferenc kapitány parancsnoksága alatt első önálló magyar alegységként megalakult Petőfi Sándor zászlóalj tevékenységének segítésére a kispesti, pestszentlőrinci beszkártisták, vasutasok Jahn Ferenc vezetésével gyógyszereket, kötszereket, élelmet, fegyvereket gyűjtöttek. Az összegyűlt gyógyszereket, kötszereket illegálisan érkező partizánfutárok továbbították délre. Jahn Ferenc részt vett a magyar vasutas ellenállók révén illegálisan Budapestre hozott sebesült partizánok, katonák gyógyításában is. A fegyverek elküldésére már nem került sor, mert valaki a kispesti beszkártosok közül gyengének bizonyult, és vallomása alapján mindannyiukat letartóztatták.
1944. április 27-én történt letartóztatásuk után a VKF 2. (Vezérkari Főnökség 2.) kémelhárító osztálya fogságában Csillaghegyen vallatták és kínozták meg őket, majd négy hónap múlva a VKF különbírósága tárgyalásán Jahn Ferencet öt évi börtönre ítélték. A csoport sok más tagjával együtt politikai fogolyként a Margit körúti katonai fogházba, onnan a komáromi Csillagerődbe hurcolták, majd annak kiürítésekor 1944. november végén a németországi dachaui koncentrációs táborba került. Onnan Dautmergenbe került, és a tábor Natzweiler-Struthof-i részlegében, orvosként, maga is betegen a tífuszos betegeket kísérve, halt meg 1945. május 5-én (egyes források szerint 8-án).